HyperX Pulsefire FPS – Egér FPS-re tervezve

HyperX Pulsefire FPS – Egér FPS-re tervezve

A HyperX egyre több területen tör előre. Az egész a Cloud inváziójával kezdődött, amivel az egész gamer piacot elárasztotta a gyártó a minőségi, kiváló ár/érték arányú fejhallgatóival.

Csak pozitív jelzők jutnak az eszembe, ha a gyártóra gondolok, lévén én is egy boldog Cloud I. tulaj vagyok immáron 1,5 éve, így kíváncsi voltam mindig is, hogy mit sikerült alkotniuk egér fronton. Az egér nevéből is látszik, hogy a gyártó az FPS-ekre hegyezte ki ezt az egeret, ugyanis driver nélküli, top szenzorral felszerelt egyedi egér, ami mindjárt kiderül, hogy hogyan szuperál.

Doboz

A HyperX nagyon ad a kinézetre, ilyen dobozzal még nem találkoztam. Stílusban ugyan az, mint a Cloud fejhallgatóié, ám a dobozban semmi különöset nem találunk. Egy használati útmutató és egy üdvözlőkártya van elrejtve a doboz mélyén.

 

Forma, anyaghasználat

A formája eléggé egyedi ergonomikus kialakítású. Ha hasonlítani kellene valamihez, akkor a Deathaddert vagy a Logitech G403-at mondanám, leginkább ezekre hajaz. Megnyerte a Red Dot Design Award-ot, ami érthető egyrészről, viszont  a fogása a látszattal ellentétben nem teljesen palmos, legalábbis én nem tudtam palmra kényelmesen használni, a kezem alsó fele mindig lelógott róla. Ez az íves hátnak köszönhető, Fingertipre és karmos (claw) fogásra viszont kiválóan alkalmas. A 95 grammal nem sorolnám a könnyű egerek közé, egy 10 grammot igazán fogyhatna, ám nehéznek sem mondanám, egy erős középtájon helyezkedik el.

 

Az egér maga nagyon elegáns, kellemes tapintású. A felhasznált anyagminőség teljesen rendben van, a középső műanyag nagyon tetszetős, oldalt pedig gumi borítást találunk, ami elsőre nagyon szimpatikus, hiszen ennek lenne az a szerepe, hogy jobban meg tudjuk fogni az egeret, ha csúszós a kezünk. Ám amint izzadni kezd egy kicsit is a kezünk azonnal csúszóssá válik az egér oldala, ez nyáron így nagyon nem okés, ameddig viszont nem izzadunk, addig nincs vele probléma.

Az oldalsó gomb nekem nem esett kézre, túl kicsi és túlságosan fentre tették.

 

 

Kábel, talpak

A kábel harisnyázott, meglepően jól eltalált a dizájnja itt is, sajnos a “nem minden arany, ami fénylik” kategória, ugyanis eléggé merev lett. Kábeltartóval eléggé kényelmetlen a használata, leragasztva viszont teljesen jól funkcionál, szóval aki nem használ mouse bungee-t, annak nem rossz választás . A trenddel ellenkezően itt nincs aranyozott csatlakozó, ez dicséretes.

A talpai a középmezőnyben helyezkednek el. A Zowiera emlékeztető nagydarab, széles felülettel rendelkeznek, aminek következtében nagyobb felületen súrlódik az egér a paddal, ez jelen esetben eléggé lassítja az amúgy sem gyors papucsokat. Ez könnyedén cserélhető teflon talpakra, ami sokat dob a helyzeten.

A kapcsolókért a főgombok alatt kínai omronok felelnek, amik 20 millió kattintást bírnak elvileg. Az oldalsó gombok pedig Kailh gyártmányúak. Megfelelően teszik a dolgukat, könnyű lenyomni őket, nincs holtjáték, eddig minden nagyszerű, ha nem lenne még ott a görgő, az ugyanis nem lett ennyire eltalálva.

 

 

A görgőt benyomni viszonylag nehéz, a fokozatok pedig nem különülnek el egymástól megfelelően, oldalra pedig egy kis holtjátékkal is rendelkezik. Az összeszerelés minősége kitűnő lenne, ha az a fránya DPI váltó gomb nem lötyögne. Persze nem zavaró, ha nem rázzuk az egeret, de erre figyelhetett volna a gyártó.

Szenzor

A jól bevált PMW3310, ami még mindig a top kategóriát képviseli. Játék során semmilyen problémába nem ütköztem vele. Én eléggé low sense gamer vagyok, azaz nagyon alacsony érzékenységgel játszom, így sokkal gyorsabban mozgatom az egeret.

Ez pedig lekövette a legdurvább rántásaimat is, amik az 5 m/s -t is lazán elérték, mindent lekövetett hiba nélkül.

Aztán elkezdtem kimérni szoftveresen is, hogy mit is tud a kicsike, na itt már előjöttek furcsaságai. Konkrétan alig tudtam lemérni, mert rengetegszer csúsztam értékelhetetlen eredménybe, amit kaptam azokon viszont minden rendben volt. Szóval nem igazán értem mi lehetett a probléma, talán a magas LOD, ami elég kemény a maga 3 CD-jével. Azaz 3 CD-ről már nem, ám 2-ről még érzékel a szenzor, ez nem túl fényes. Egy firmware update talán segíthetne a dolgon, de ez minket nem vigasztal, hiszen ki szereti a magas LOD-ot?

Az 1000 Hz-es Polling Rate mellett használtam, stabilan tudta tartani ezt az értéket, viszont nem lehet állítani, ez elég ritka, na de mindegy. A DPI érzékenységet pedig a 400/800/1600/3200 léptékben lehet, bármelyiket nyugodtan használhatjuk, ugyanis mindegyik értéken jól teljesített.

Egyik esetben sem tapasztaltam teljesítménycsökkenést, nem jitterelt a kurzor még 3200 DPI-n sem. Az általam mért maximális PCS valahol 6 m/s körül van, ennyit bírt a a Fury S, azonban ez játék közben nehezen érhető el.

A latency tekintetében viszont 1 ms késés van benne, a Deathadder 2013-hoz képest (aminek gyárilag nincs késése, csak úgy mint a Zowie egereknek) ez még az észrevehetetlen kategóriába tartozik, de ez is firmware-es eredetű, tehát egy update segítségével javítható lenne.

 

A HyperX Pulsfire FPS egerét köszönjük a HyperX-nek, illetve a  HyperX és a Kingston hazai kommunikációs ügynökségének, a Morphonak !

A szerzőről

Related posts