QPAD DX-20 – a különc

QPAD DX-20 – a különc

Merj más lenni, mint a többiek! – üzeni az újonc QPAD a nagyoknak.

Az alapfogalmak, rövidítések magyarázatai itt megtalálhatóak.

Bevezető

Valljuk be, ha gamer egerek gyártóit kellene sorolnunk, elég sokadjára jutna eszünkbe a QPAD – ha egyáltalán. Az OCN mindenható adatbázisa szerint 6 említésre méltó egeret tettek le az asztalra, amiből ez a második, ami kapható itthon.

A Pixel felajánlotta, hogy bármelyik egerüket tesztelhetem, és nem gondolkodtam sokat az első választásomon. A kínálatukban temérdek Roccat, SteelSeries, Zowie, Asus található, mellé pár jól ismert Finalmouse és Xtrfy, na meg a QPAD. Utóbbiakat leszámítva annyi a változatosság (mármint számomra), mint mondjuk a 14 éves csajok között.

A plázahordában aki fekete cicanadrág helyett farmer csőnacit, vagy hófehér, magas szárú Nike helyett Adidas-t hord, az jelenti az üde színfoltot. Persze Ő nem olyan, mint a többi lány, de a szemüvegét nem hordja, mert nem menő. Különben is, az iPhone-ja az aktuálisnál nem kettő, hanem csak egy generációval régebbi, és nem betépve törte rommá, hanem csak a pia volt sok.

Ehhez képest a QPAD DX-20 szándékosan nem majmolja a többieket. Talán rájött, hogy amíg ők rommá alkoholizálják magukat, simán meg lehet tanulni két nyelvet. Ha nincs pénz iPhone-ra, jó lesz egy középkategóriás Android is, de legalább nem a pókhálót kell rajta nézegetni évekig. A Nike pedig nem menőségből, hanem kényelemből van.

Külső, forma

Az egér teljesen fekete, egyedül a hátán díszelgő QPAD logo fehér, éles szeműek észrevehetik az alján körbefutó szürkés csíkot, és a görgőn lévő, hasonló színű gyűrűt. Az egeret bedugva ezek a felületek ugyanis RGB-skála bármely színében képesek pompázni, ettől mindjárt +10 FPS-ünk és csuklóba épített aimbot-unk lesz. Ráadásul függetlenül állíthatjuk a három világító részt, sőt, színváltós csillámlóláma is lehet belőle.

Méretei: 127 x 65 x 38 mm.

Teljesen szimmetrikus, kivéve a bal oldalán lévő Előre – Vissza gombokat, ebből következően inkább jobb kezeseknek szánták. A két gomb véletlen megnyomástól védett helyen van, viszonylag magasan, a felemelést sem akadályozza. Bal kézbe véve sincsenek útban, bár gyűrűs ujjal csak az egyik gombot tudom úgy-ahogy megnyomni.

A formája eléggé egyedi a jelenlegi piacon: viszonylag lapos, keskeny, de hosszú. A háta közepén furcsán elkeskenyedik, és a fenekén a legszélesebb.

Ehhez fogható formát még nem láttam.

Ha valamihez hasonlítani kéne, a hát íve kicsit a Zowie FK-ra hajaz, a háta úgy szűkül össze, mint a Rapoo V300-nak, és olyan furán lapos, mint a G402.

Súly, anyaghasználat

A mérlegen 99 grammot nyom, ez a méretével teljesen arányos. A súlypontja jó helyen van, ebbe nem tudok belekötni.

Az összeszerelési minőségen picit lehetne javítani, a két oldalánál összenyomva enyhén nyekereg. A probléma komolyságáról annyit, hogy ezt normál használat közben egy hét alatt sem vettem észre.

Az egér teste, a főgombokat is beleértve, kellemes gumírozott bevonatot kapott. Engem a Mionix egerekre emlékeztet, izzadós kézzel sem csúszós. Ez a példány évek óta a Pixel próbadarabja, a két főgombon, az ujjak helyén kicsit fényesedik a bevonat, de érzetre semmi különbség. Nem tudom, hogy 5 év múlva hogy fog kinézni, majd az idő eldönti, mindenesetre nincs komoly baj a tartósságával.

Az oldalgombok és a görgő mögötti gombok ugyanabból a finoman szemcsés műanyagból készültek, mint az egér alja, ezeknek is jó a tapintása.

A görgőn recés gumi fut körbe, azon tuti nem csúszik meg az ujjunk, bár ehhez a könnyű görgetés is hozzájárul.

Kábel, talpak

A kábel kellemes meglepetés volt számomra: a leghajlékonyabb szövetelt, amit valaha láttam (mármint a gyári kábelek közül). Talán egy CM-féle szöveteletlen valamivel puhább, de a padhoz vagy asztalhoz nem tapad, a szövet miatt jobban csúszik. Pici, korrekt, funkcióját tökéletesen ellátó gumiharangot kapott.

Az USB csatlakozó aranyozott. Talán megérem, hogy a marketing-nagyágyúk közül kikerüljön ez a teljesen felesleges feature.

A talpai a Logitech-féle többrétegű, lekerekített szélű, viszonylag vastag fekete tappancsokra emlékeztetnek. Még több évi strapa után is egész tűrhetőek, bár én minden gyári talpat lecserélek tömör teflonra.

Gombok, görgő

A két főgomb alatt 10 millió klikkre hitelesített kínai Omronok vannak. A szám persze inkább felső becslés, mint garancia. Érzetre teljesen rendben vannak a klikkek, nem túl kemény, bár azért lehetne puhább. Holtjáték nincs, az alsó vagy felső végpontokkal nem ütközik.

A görgő alatt a sokak által utált kocka alakú Panasonic EVQP0 van, de ebben az egérben nincs vele baj, a görgőklikk nyomáspontja kellemes, nem túl nehéz, ahogy azt sok gyártó elköveti. Khmm, Logitech…

Az oldalgombok és a görgő mögötti gombok alatt TTC kapcsolók vannak, előbbiek piros, hajlított lábúak, utóbbiak normál fehérek. Kb. ugyanolyan erővel kell lenyomni őket, mint a főgombokat, ez is jól sikerült.

A görgetésért 9 mm-es, zöld TTC encoder felel, annak minden hátrányával együtt. A fokozatok nem különülnek el eléggé, és a tartósságával vannak problémák, a régebbi Razer DeathAdder-ek óta van róluk tapasztalat, a gyorsabb mozdulatokat nem tudja lekövetni. Persze elég random, hogy mennyi idő alatt megy tönkre.

Szenzor

Az egérbe a Logitech G100s-ben megismert AM010 lebutított változata, a PMW3320 került. A Roccat Kova-t 2016-ban már teszteltem, és akkor nem nyűgözött le: a natív felbontásán, 800 DPI-n 2,6 m/s-ig követte le a mozdulatokat, bár 1600 DPI-n is használható volt, így inkább közepes vagy magas érzékenységhez volt jó.

Az már az első Paint-tesztből kiderül, hogy a QPAD teljesen máshogy kalibrálta a szenzort. Valószínűleg kisebb nagyítású lencsét raktak mellé, így a legegyszerűbb a PCS-t emelni a DPI rovására.

Ezen azonnal láthatjuk, hogy a natív DPI 500, és minden 500-zal nem osztható fokozat rondán interpolált. Ezzel önmagában nem lenne baj, de egy hangyányi jitter 500 DPI-n is van. 1000 vagy 1500 DPI-n még szódával, koca-gamingre elmegy, afelett elég durva a jitter. Az angle snapping állítható, kikapcsolva tényleg nincs benne.

A polling rate-stabilitással is akadtak furcsaságok. 500 Hz-en ez is ugyanattól a bugtól szenved, mint a Cougar Revenger: a packet-ek hajlamosak átcsúszni a következő frame-be. Ez a használatot ugyanúgy nem zavarja, nyugodtan használhatjuk. 1000 Hz-en komoly problémák vannak vele, egyrészt hajlamos minden második packet-et elveszteni, tehát a valóshoz képest kb. feleakkora sebességet jelenteni a gép felé. És ha ez a bug épp nem is jelentkezik, a lejelentett sebesség hajlamos a valódi sebesség fölé ugrálni. Ennek okát nem tudtam megfejteni.

A perfect control speed 500 DPI-n 3,6 m/s, ez minden low sens gamernek elég, játék közben szinte senki nem éri el ezt a sebességet.

1000 DPI-n is ugyaneddig bírja, bár a grafikonok viccesen néznek ki a maximális sebességnél, furcsán, bár nem rosszul jelenti a mozgást.

Aztán 1500 DPI-nél data path limitbe ütközik, így a PCS már csak 2,5 m/s, és ezzel kb. egyenes arányban csökken 3500 DPI-ig, ahol 1 m/s.

 

A LOD elvileg állítható, gyakorlatilag semmi különbséget nem tapasztaltam a legalacsonyabb és a legmagasabb fokozat között, 1-2 CD között van.

Input lagja nincs, sem 500 DPI-n, sem 3500-on.

Acceleration sincs, legalábbis a PCS eléréséig.

A szenzor tehát inkább a középkategóriát képviseli. Alacsony érzékenységgel játszóknak jó, már aki nem izgatja magát azon, hogy néha téved 1-1 pixelt.

Szoftver

Legfontosabb tulajdonsága, hogy nem kell a háttérben futnia, az egér megjegyzi a beállításait.

Színes-szagos, mégis letisztult felület, a szoftverfejlesztők nem erőltették meg magukat túlzottan. Elindítva téglalap alakú csempék fogadnak minket, amelyek mindegyike egy-egy új ablakocskát nyit Default, Cancel és Apply gombokkal. Nekem többször sikerült mellényomnom azt feltételezve, hogy a bal oldali az OK. De nem, itt ilyen nincs, tessék inkább Apply – Cancel kombót nyomni. Szerencsére rákérdez, hogy tényleg vissza akarjuk-e állítani a beállításainkat.

  • Buttons: a gombok funkcióit állíthatjuk egyesével, akármire, makrótól Skype hotkey-ig minden van, amit elvárunk.
  • Basic Settings: semmi extra, a Windows-os egérbeállításokat érjük el innen is.
  • Advanced Settings: itt van a lényeg, a szenzor beállításai. Három különböző DPI-szintet állíthatunk be rajta, a polling rate-et itt tudjuk 500 Hz-re állítani. Az Angle Snapping-et úgyse használja senki, a Lift Of Distance és a Surface Calibration meggyőződésem szerint nincs bekötve.
  • Macro Recording: itt vehetünk fel makrót, majd szerkeszthetjük utólag. Már ha rájössz, hogy előbb valami nevet kell beírni a jobb felső textbox-ba, csak utána működik a többi gomb.
  • Lights: innen érjük el a dekorációs lehetőségeket, a cikk elején bemutatott opciókat. Igen, akár teljesen ki is kapcsolhatjuk.
  • Support: innen képes magát vagy az egér firmware-ét frissíteni, némi önreklámmal keretezve.

Összegzés

+ gombok
+ kábel
+ anyaghasználat
+ egyedi forma

– közepes szenzor
– görgetés

QPAD DX-20 – a különc Reviewed by on .
3.65

Összegzés

Anyaghasználat 9
Szenzor 6
Gombok 9
Ár/érték 5
7.3 Tetszett
Ezzel a szenzorral tuti nem lesz a pro gamerek álma, a legnagyobb szívfájdalmam, hogy kicsit 500 DPI-n is jitterel. Viszont akinek bejön az egyedi formája, nem tántorítanám el a lehetőségtől. Ellenben a 22 000 Ft-os alapár elég húzós érte, szerintem kb. feleannyit ér.

 

Az Qpad DX-20 egerét köszönjük a hivatalos hazai forgalmazójának, a Pixelnek!

Specifikáció

Szenzor PMW3320
Méret 127 x 65 x 38 mm
Méret típusa Egyedi
Súly 99 g
Választható DPI felbontás 250 – 3500
Polling rate 125 – 1000 Hz
Dizájn Szimmetrikus

 

A szerzőről

Related posts